Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Dalszövegek

2008.05.30
 
Szlavóniai karikázó
 

Ágas-bogas sűrű tölgyfa,

Nem láttam a rózsám még ma

Nem is volt még ma víg napom
Homályba borult csillagom.
 
Most érjünk be a faluba
Állj ki rózsám kiskapudba
Gyújtsd ki a gyertyavilágot.
Még az éjjel veled hálok.
 
 
Széna van az ólban, a szénatartóban,
Megölellek rózsám, ihajla,
A kocsma ajtóban valaha.
 
Az én keszkenőmnek széle a közepe,
Elhagyott szeretőm, ihajla,
Farsang közepében valaha.
 
Verje meg az Isten a szeretőm anyját,
Mért vette el tőlem, ihajla,
Az ő kedves fiát valaha.
 
Hej rezálom rezálom
A faromat rezálom,
Annak adom a farom
akinek én akarom.
 
Piros alma csutája,
Édes a rózsám szája,
Olyan édes a szája,
Mint az alma csutája.
Hujujjuj…
 
Almárium kis kulcsa,
A mi papunk, de furcsa,
Éjjel menyecskével hát,
Másnap róla prédikál.
 
Ha úgy tudnál szitálni,
Mint a farod rezálni,
Különb lennél anyádnál,
Annál a vén banyánál.
Hujujjuj…
 
 
Hat nap van egy hétbe hetedik vasárnap
Bárcsak kedves rózsám mindig láthatnálak.
 
Csak egyszer láttalak, mindjárt szerettelek,
Kedvemre vettelek, halálig szeretlek.
 
Rózsa vagy rózsa vagy, még annál s szebb vagy,
Aranynál, ezüstnél, sokkal ékesebb vagy.
 
Elibe, elibe patkolt ló eleibe,
Hogy be ne ugorjon, virágos kis kertbe.
 
Ha ez a víz tinta volna jó volna,
Ha a rózsám írni tudna jó volna.
Írna nékem oly szerelmes levelet,
Bánatimból kimentene engemet.
Hujujjuj…
Kék pántlika a harisnyám kötője,
Egy sem leány kinek nincs szeretője.
Nékem is volt elvitték katonának,
Párja vagyok bús gerlice madárnak.
Hujujjuj….
 
/ Jeruzsálem kapujában foly a bor, foly a bor
Kár annak minden cseppje is ha elfoly, ha elfoly.
Gyere, pajtás tartsunk oda poharat, poharat,
Itassuk meg ezt a szomjas madarat, madarat.
 
Ha bort iszom, jó kedvem van őtőle, őtőle
Szid, az asszony mit gondolok ővéle, ővéle
Ha haragszik elfordulok őtőle, őtőle
Ott a hátam beszélgessen ővele, ővele./
 
Sír a mezei pacsirta, mind a két szemét kisírta,
Sírok én magam is, sír a kis galambom is,
Sej, lehajlott értem az ág is.
 
Ördöngősfüzesről a mezőségihez
El kell menni nincs mit tenni,
Füzest itt kell felejteni,
itt van október a kuyta betyár hónap,
el kell masírozni.
Anyám, anyám, édesanyám,
szedje össze minden ruhám,
most indulok olyan útra
három évig ne várj vissza.
 
 
Lakodalmashoz
Menta, menta, széles menta jó szagú, jó szagú,
kedves kisangyalom mért vagy szomorú, szomorú?
Azért vagyok kisangyalom, szomorú, szomorú,
nem lesz többé a fejemen csinált virág koszorú.
Édes anyám sokat intett a jóra, a jóra,
este korán legfeküdjek legény után ne menjek.
Ezt a kislányt kisérik a nagy útra,
kisérik a Borzavári templomba
gyöngykoszorú ráhajlik a vállára,
éjféltájban tellik le a lánysága.
Lánypajtásim most már Isten veletek, 
Nyoszolyólány én már többé nem leszek,
ha leszek is nyoszolyó asszony leszek,
az uramnak mulatótársa leszek.
Arra kérem én  a násznagy urakat,
adják vissza lánykori koszorúmat,
adják vissza had teszem a fejemre,
had álljak a leányok seregébe.
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

deák ferenc 21

bebe,2012.05.22 18:00

chjsdhcifh.ej

Rábaközi

adminm,2012.03.18 09:35

Tölts tele pajtás poharad, poharad
míg ki nem ázik a fogad a fogad,
Így jár aki mindig bort iszik,
míg a temetőbe nem viszik.

Eltemették az öreget, öreget
Melléje tették az öveget, öveget,
Így jár aki mindig bort iszik,
míg a temetőbe nem viszik.
Hogyha egyszer oda kiviszik,
Isten úgyse többet nem iszik.

Tegnap este kimentem a kertbe,
Utánam jött egy barna menyecske,
tele volt a köténye rózsalevéllel,
pici szája aranyos beszéddel.

Túl a Tiszán a Tiszán, a Tiszán.
Alma terem a meggyfán, a meggyfán.
Minden ágán kettő-három piros alma lett,
igazszívű szeretőm, sosem lesz.

Piros alma ne gurulj, ne gurulj,
barna kislány ne búsulj ne búsulj
nem is sírok nem is búsulok én
jön a farsang menyasszony leszek én.

A Rábának mindkét partja de sáros,
közepébe sejehaj fehér hattyú leszállott,
az is azért sejehaj szállott a közepébe,
hogy a párját kicsalja a szélére.

Végig megyek a kis Sobri-györgy utcán,
Betekintek sejehaj kis angyalom kapuján,
éppen akkor sejehaj vetette be az ágyát,
gyöngyharmattal öntözte a subáját.

Túlsó sor, túlsó sor, túlsó soron esik az eső,
nem mennj arra kislány eleső
Sáros lesz a picike szoknyád,
megver érte az édes anyád.

Túlsó sor, túlsó sor, túlsó soron érik a rózsa,
jaj de messze érzik a szaga,
mennél jobban rázzák az ágát,
annál jobban érzik a szagát.

Túlsó sor, túlsó sor, túlsó soron van a mi házunk,
Van is nékünk eadó lányunk,
ötven éve, hogy már eladó,
gyere pajtás az lesz neked jó.

Dél-alföldi dalszöveg

Szerki,2010.11.02 17:15

Két dallamunk szövegét itt közzéteszem:
János gazda ha befogja két szürke lovát,
azon viszi Kolozsvárra Sára babáját.

Azt kérdezi János gazda Sára mi bajod,
vízi borjú van tebenned az a te bajod.

Mit kérdezi, János gazda úgyis tudja kend,
diófából lesz a bölcső ringathatja kend.

Csipkés aljú pendölömet felhajtotta kend,
engem ugyan János gazda jól meglepett kend.

Tiéd voltam, tiéd leszek, de már nem vagyok, azt is tudod hányszor mondtam érted meghalok.
De mivel, hogy nem szeretsz, soha fel nem lelsz, míg rózsafák völgyében velem egybe kelsz.

A többi is jön majd..



Rimóci

Márti,2008.09.14 12:41

A rimóci kertek alatt,
három legény zabot arat,
zabot arat a fekete lovának,
szeretőt keres magának.
Erre gyere ne menj arra,
jobb út van erre mint arra,
erre gyere szívem Mariskája,
Adj egy csókot utoljára.

Három szál vesszőre tapostam,
jaj de nagy méregre találtam,
vagy életem vagy halálom,
vagy tetőled el kell válnom, édes galambom.

Cickom, cickom vagyon-e szép lányod?
Vagyon, vagyon de mi haszna vagyon.
El veszem azt, elkapom azt,
szita, szita péntek,
szerelem csütörtök, dob szerda.

A legények regimentje igen cifra,
benna forog ez a legény igen cifra,
uccu szívem libuska, liba-liba libuska,
benne forog Máriska.

Szállj fehér liliomszál,
ugorj a Dunába, ugorj a Dunába.

Kerek égen járó, nap után sétáló,
sej szívem zöld szoknyája, ritkás pántlikája.

Hej rózsa, rózsa piros vagy,
hajnali csillag fényes vagy,
jól tudod rózsám enyém vagy,
mért adtad másnak magadat?
Terem a meggyfa,
hajlik az ága,
kenyér morzsa, szép menyecske,
öleld-csókold,akit szeretsz.
Ezt ölelem, ezt csókolom,
kifordítom, befordítom.

Piros alma leesett a sárba,
ki felveszi nem veszi hiába,
én felvettem kimostam a sárból,
jaj de messze vagyok a babámtól.
Özvegy asszony nádfedeles háza,
benne van a lánya vetett ágya,
benne van a selyem ágy, meg a takaró,
ez a kislány de kedvemre való.
Kerekes kút van az udvaromban,
barna legény vana szomszédomban,
csalfa szemem rá se merem vetni,
édesanyja nem hagyja szeretni.

Haja-haja-haja-haja göndör a galambom haja,
haj az göndör nem lett volna,
szeretőm sose lett volna.
ha én aztat tudtam volna,hogy az alma édes volna,
róla szakítottam volna,
szeretőmnek adtam volna.

Vígan, vígan víg angyalom,
víg órában termett rajom,
mindig ilyen víg voltam én,
víg asszony lánya vagyok én.
Édes anyám rózsafája,
engem nyílott utoljára,
bár sohase nyílott volna,
szebb a bimbó, mint a rózsa.


Remélem pontos...